"Franklin, a teknős" torta

Igazából én csak egy egyszerű teknős tortát készítettem Nővérem középső lányának szülinapjára, a Franklin névért már Hanga lányom a felelős. Ahogy meglátta az elkészült alkotásomat, rögtön beleszeretett a kis teknősbe és el is nevezte a mese alapján Franklinnek, azóta is így emlegetjük ezt a tortát. 

Maga a teknős forma onnan adódott, hogy az ünnepeltnek a házi kedvence egy teknős. Ízben is az ünnepelt kívánságát követtem: málnás joghurt tortát rejt belül Franklin, a teknős.

Ennél a tortánál a következő recept szerint készítettem el a krémet:

6dl málna joghurtot 15dkg cukorral feltettem melegedni, hozzákevertem 25g por zselatint. Nem szabad felforralni! 2dl tejszínt kemény habbá vertem és a kihűlt joghurthoz adtam. Málna hiányában sajnos ezúttal nem került bele gyümölcs azt az elenyésző mennyiséget nem tekintve, ami a joghurtban volt. De ha valakinek van otthon málnája, lecsepegtetve hozzá lehet keverni.

Egérözön szülinapra

Hanga születésnapja jó alkalom volt arra, hogy kiéljem kreativitásomat a tortakészítésben. 3 torta is készült e számunkra oly nemes eseményre. Az első tortáját a szülinapi gyerekzsúrjára készítettem el.

Ezúttal szívesen látott vendégei voltak a hűtőnknek az egerek, szám szerint négyen, hiszen ennyi kisgyerek volt jelen a szülinapi zsúron. A választásom azért esett erre a tortára, mert már napokkal a gyerekzsúr előtt el tudtam készíteni a marcipán egérkéket és az egérfogót, maga a sajt sem volt időigényes, hiszen egyszerűen csak be kellett burkolni a túrótortát a korábban sárgára színezett tortabevonóval. Mostanában kifejezetten olyan tortákat próbálok választani, amikre elő lehet készülni vagy egyszerűek. De megvallom őszintén, várom már azt az időt, amikor nem ezek lesznek a fő szempontok.

És hogy ne ékeskedjek más tollával! Ezúton is köszönöm Drága Férjem segítségét az egerek és egérfogó megalkotásában. Szerencsés vagyok, hogy ilyen segítőtársam van. :-)

Matyó mintás torta

Szülinapi ajándéknak készült ez a tortám. Régóta szemezgetek a népi motívumokkal, a magyar népmesék madárkája után szerettem volna virágmotívumos tortát készíteni, kapóra jött Sógornőm szülinapja.

Időszűkében ezúttal tejszínhabos felszínre kerültek fel a virágok, amiből levontam a következtetést: soha többet ilyet! Nagyon nehéz volt rátenni a díszítő elemeket úgy a tortára, hogy a tejszínhab ne sérülj. Minél jobban összpontosítottam, annál jobban potyogott ki a kezemből a marcipán és én annál idegesebb lettem. Talán az sem segített, hogy félideig Fiammal a hátamon sütöttem, másik félidőben a Lánykám lógott az egyik karomból. Nem mintha a bizonyítványomat szeretném magyarázni, de ezúttal sajnos nem éreztem még apró szikráját sem a megelégedettségnek, amikor készen lett a torta.

5 tojásból piskótát sütöttem, középre pedig a madártejes torta lapja került, megszórva szeletelt mandulával. Főzött krémet készítettem, amibe jó sok kókuszreszeléket kevertem. Ha kinézetre nem is voltam vele megelégedve, az ízvilága kárpótolt egy kicsikét. 

Képekkel most is - mint mindig - hadilábon állok, kapok is érte reklamációt, persze az építő jellegűből. :-) Valahogy sohasem sikerül kellő időt szakítsak arra, hogy igazán jó képeket kattintsak el. Vagy attól kell tartsak, hogy Hanga lányom - aki mint minden 2 éves, egy igazi szemfényvesztő - egy pillanatnyi elfordulás alatt könyékig belemászik a tortába, vagy már vinni kell a tortát az ünnepi asztalra. Ezúttal készült a tortaszeletről is kép, de hogy most is legyen egy kis zökkenő a történetben, még nem kaptam meg ezen képeket.

Sacher torta, ezúttal házassági évfordulóra

Zenti keresztelőjének napja duplán Nagy Napnak számított, ugyanis egészen pontosan 40 évvel korábban a Nagyszülei - az én Szüleim - mondták ki a holtomiglan-holtodiglant egymásnak. Kapva kaptam a lehetőségen, ha már úgyis egybe gyűlik a családunk, meglepem Őket egy tortával. Nem igazán szeretek ismételni ízeket (és formákat), főleg nem ilyen kis időn belül, de a Sacher torta nagyon nagy előnye, hogy egy-két nappal hamarabb is el lehet készíteni, mint hogy szükség volna rá. Egyszóval kényszerűség szülte a Sachert ezen alkalomra, persze senki sem panaszkodott, elvégre egy olyan tortáról van szó, amibe 3 tábla jó minőségű étcsokoládé kerül bele! Az általam használt recept megtalálható itt.

 A formavilág napokig alakult és formálódott a fejemben. Az első elképzelésem abszolút nem ilyen volt, szerettem volna ezúttal írókát is használni. Először azonban csak annyiban voltam biztos, hogy piros-fehér színű szív tortát szeretnék. A pirostól kicsit - na jó, nem is kicsit - féltem, ugyanis sokat olvastam már arról, milyen nehéz házilag színezni marcipánt, tortabevonót pirosra. Egy röpke pillanatra még el is gondolkodtam a cukrászati nagykerben járva, hogy ezúttal inkább benevezek a gyári piros marcipánra, de az árakat elnézegetve hamar letettem a könnyebben járható útról. Wilton ételfesték pasztával szoktam színezni, kevés kell belőle és nem áztatja el a bevonót.

Végül nem is bizonyult annyira nagyon ördöngös dolognak a kívánt szín elérése. Tulajdonképpen kiderült számomra, hogy csupán annyi a "titok", hogy nagyon sok pasztát kíván meg a művelet. És bár az imént azt írtam, nem áztatja el a bevonókat a paszta, máris rácáfolok saját magamra. Vagyis inkább helyesbítek. A fekete és piros színt a legnehezebb elérni, ezek tényleg nagy mennyiségű festéket követelnek meg. Ebben az esetben viszont óhatatlanul változik a tortabevonónk állaga. Ezt pedig keményítő por hozzáadásával tudjuk megakadályozni. Normál esetben én porcukron szeretek nyújtani, és annak segítségével keverem be a kívánt színű bevonatot, most viszont keményítőhöz nyúltam. Addig adtam a tortabevonó masszámhoz a keményítőt, míg meg nem közelítette az eredeti állagát. És így már lehetett is nyújtani és bevonni vele a csokitortát.

Hiába jelent meg szebbnél szebb kinézetű torta a lelki szemeim előtt, az Élet újra közbeszólt. Mindkét Gyerkőc lebetegedett a keresztelő előtt. Most visszatekintve szinte csodával határos, hogy sikerült mindent flottul kiviteleznünk és még a két torta is elkészült. Persze ára volt a dolognak: le kellett egyszerűsítenem a házassági évfordulós tortát, ahogy a kép is mutatja, végül a Szüleim keresztnevének kezdőbetűi kerültek fel a tortára díszítés gyanánt. De talán nem is volt annyira nagy baklövés ez a minimalista stílus.

Népmesés keresztelő

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a család legkisebb kisfia, akit a szülei Zentének neveztek el. Zente egy szép szeptemberi vasárnap reggel felöltötte legszebb, hímzett ingecskéjét és a hozzá illő sötétkék mellénykéjét, majd családjával együtt elment a templomba, hogy felvegye a keresztséget. Zente anyukája ugyan hamuba sült pogácsát nem sütött, de a keresztelői tortát ezúttal is nagy gonddal készítette el."

 Ezt a tortát már bő egy éve megálmodtam, egyike volt a Hanga szülinapjára kigondolt torták közül, de akkor a már bemutatott kockásfülű nyúlra esett a választásom. Természetesen Hangának az eredeti színvilággal készült volna, de ezúttal úgy éreztem, mivel a Fiamnak és nem a Lányomnak készítem el a tortát, a sötétkék lesz a nyerő szín. Az pedig már csak egy plusz indok, hogy a mesében megjelenő mellényke is sötétkék. Ugyanakkor már nem emlékszem, hogy Zentét öltöztettem-e a tortához, vagy a torta színét igazítottam-e Zenti öltözékéhez. Egy biztos: jól mutatott a sötétkék madárka a tortán.

Vékony hegyű ecsettel és zselés ételfestékkel festettem fel a motívumot a tortabevonóra. Ezúttal sem marcipánnal dolgoztam, hanem a jól bevált marcipán ízű K2 cukrászati tortaburkolóval.

És ha már madárka van rajta, bújjon meg benne is! Madártej ízű lett a torta. Még egy tortámmal sem arattam ekkora sikert ilyen nagy családi összejövetelen, a hangyáknak sem jutott a morzsájából.

Legvégül szerepeljen itt egy kép is az én kis népmesém főhőséről és tortájáról! :-)

Torta Édesanyámnak

Ezt a tortát Édesanyám születésnapjára készítettem el. Ismét sokat töprengtem azon, mivel is lephetném meg Anyukámat, volt rengeteg ötletem. Mindenféleképpen valamilyen virágos tortát szerettem volna átadni Neki, szerepelt ezért az elgondolásaim között virágcserép, virágkosár is. 

Arra kényszerültem a hatalmas pocakom miatt - ami nem a sok torta megevése miatt nőtt akkorára, hanem Zente fiam bújt meg még akkoriban benne -, hogy lejjebb adjak az igényeimből és egy egyszerűbb tortát válasszak, végül a képen látható torta mellett döntöttem. Szeretem az ilyen tortákat, egyszerűek, mégis szemet gyönyörködtetők. 

Az alapszín kiválasztása Anyukám kedvenc színe alapján történt, ami saját bevallása szerint gyermekkora óta a lila. Nem volt itthon lila ételfestékem még akkoriban, ezért a piros festékbe cseppentettem némi kéket, számomra egész tetszetős lila szín sült ki a keverésből. Majd az alap bevonatra került fel a fehér "csipke terítő". A virágot és a masnit már napokkal hamarabb elkészítettem, hogy alaposan ki tudjon száradni. Egy ehhez hasonló masni elkészítésénél alapvetően fontos az időzítés, ha nincs ideje kiszáradni, akkor nem fogja megtartani a formáját.

A tortát ezúttal "bonbon meggy" ízesítéssel készítettem el, szintén Anyukám egyik kedvenc édessége alapján. Kakaós piskótát sütöttem 9 tojásból, három felé vágtam fel, tehát a krém két rétegben került a tortába. Étcsokoládés krémre halmoztam rá rumos meggyes krémet, mivel konyakom nem akadt idehaza.

Piskóta, ahogy Anyukámtól tanultam

Életem legeslegelső süteménye egy egyszerű piskóta volt. Anyukám receptje szerint. Sokáig eszerint a recept szerint készítettem a tortákhoz, piskótatekercsekhez való piskótákat. Majd egyszer csak úgy döntöttem - kamaszos hévvel megkérdőjelezvén Anyukám tanítását -, kipróbálok másfajta recepteket, hátha valaki jobban tudja Édesanyámnál. A kamaszkorból kigyógyulván vissza is tértem Anyu jól bevált piskóta receptjéhez, azóta már tudom, nekem ez a recept az igazi!

Hozzávalók:

• 5 tojás fehérje
• 5 tojás sárgája
• 5 evőkanál langyos víz
• 10 evőkanál cukor
• 5 evőkanál fehér liszt
• 5 evőkanál rétesliszt
• 1 csapott teáskanál sütőpor

Elkészítés:

A tojásfehérjéket a vízzel és a fele mennyiségű cukorral kemény habbá verjük. A kétféle lisztet elkeverjük a sütőporral, átszitáljuk majd beleforgatjuk a fehérje habba. A sárgájákat kikeverjük a maradék cukorral, ezt is belekeverjük az immár lisztes fehérje habba. Kikent, kilisztezett 26cm átmérőjű formában sütjük meg 180 fokon.

Felmerülhet a kérdés, mennyi ideig süssük. Nos, én mindig az orromra hagyatkozok. Amikor már finom piskóta illat van és eltelt legalább 15-20 perc a sütésből, bekukkantok a sütőbe. Még ilyenkor sem szívesen nyitom ki a sütő ajtaját, bár tudom, hogy már nem esne össze a piskótám. Ennél hamarabb azonban szigorúan tilos nyitogatni az ajtót, máskülönben tönkremegy a finom piskóta! A piskóta akkor jó, ha a tűpróbát kiállja és a teteje sem ragacsos, még egy picit sem.

Én a formában hagyom kihűlni, ezzel megakadályozható, hogy beessen az oldala a piskótánknak. Ebből a mennyiségű tojásból egy akkora piskótát kaphatunk, amit bátran ketté lehet szelni. Tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ha három felé akarjuk szelni, akkor emelni kell a mennyiségeket. És ezt bátran meg is lehet tenni, nincs más teendő, mint arányosan emelni (kisebb tortaforma esetén csökkenteni) a hozzávalókat.

Tigris torta Zsombornak

Egyik kedves "2010 novemberi babát várók" Fórumozó társam kisfiának, Zsombornak készült ez a Tigris torta.

A felkérés mindösszesen úgy szólt, hogy mivel Zsombor kedvenc plüss figurája Tigris, ezért egy túró krémes Tigris tortát készítsek el az első szülinapjára. Nézegettem sok-sok képet, végül egy álarc tetszett meg leginkább, amit gyorsan le is rajzoltam egy papírlapra, ez szolgált sablonként a későbbiekben, amikor is formára kellett vágni az elkészült piskótát.

Izgultam, hogy milyen lesz a reakció, talán jobban vártam, hogy Zsombornak hogyan fog tetszeni a tortája mint Györgyi, az Anyuka. :-) Megelégedéssel töltött el a válaszuk, miszerint Zsombor nagyon örült a tortának és alig várta, hogy jól összefogdoshassa. 

Az én marcipános Sacher tortám

Augusztus 20-án Bon Viki barátnőmékhez voltunk hivatalosak vendégségbe. Nem volt kérdéses, hogy tortát fogok sütni. Az sem volt kérdéses, hogy csokoládé torta lesz. Hiszen, hogy Bon Vikit idézzem, "A csokoládé a legjobb terápia". Én pedig mélységesen egyet értek vele ezen a téren.

Egy nehézséggel azonban szembe kellett nézzek, ez pedig a tikkasztó hőség volt. Így ezúttal is kellett egy kicsit töprengjek. Torta és csokis. Csokis torta, ami nem krémes. Csokis torta, ami bírja a hőséget. Mindezeket számba véve csakis a Sacher torta jöhetett szóba!

A torta elkészítéséhez a következő hozzávalókra lesz szükségünk:

• 150g étcsokoládé, minimum 60% kakaó tartalommal
• 150g lágy vaj vagy margarin
• 75g porcukor
• 1 tasak vaníliás cukor
• 2 tojás (közepes méretű)
• 4 tojássárgája (közepes méretű)
• 150g liszt
• 15g kakaópor
• 1 csapott teáskanál sütőpor
• 4 tojásfehérje (közepes méretű)
• 25g porcukor
• savanykás lekvár a töltelékhez (én a házi barack lekvárra esküszöm)
• 120g étcsokoládé, minimum 60% kakaó tartalommal
• 120ml tejszín

Alacsony lángon, vízfürdő fölött felolvasztjuk a darabokra tört 150g étcsokoládét, a további felhasználásig hagyjuk hűlni.
A vajat vagy margarint kézi robotgéppel a legmagasabb fokozaton simára keverjük. A cukrokat és a z olvasztott csokoládét apránként hozzáadjuk, és addig keverjük, amíg sima masszát nem kapunk. A tojásokat és tojássárgájákat egyenként, legalább fél percig keverjük hozzá.
A lisztben elvegyítjük a kakaóport és a sütőport, átszitáljuk és adagonként, középső fokozaton a masszába keverjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, hogy a vágási felület látható legyen, a cukrot apránként keverjük hozzá. A tojáshabot óvatosan a masszába forgatjuk. 26 cm-es tortaformát margarinozunk, lisztezünk és beleöntjük a tésztát, elegyengetjük, és 180 fokon 45 percig sütjük. Természetesen ezúttal is érvényes a tűpróbára való felhívásom!

A tortát egy sütőrácsra kiborítjuk és hagyjuk kihűlni. Utána vízszintesen kettőbe vágjuk. Az alsó lapot a lekvár felével megkenjük, a felső lappal lefedjük. A torta oldalát és felületét a maradék lekvárral kenjük meg. 

A bevonathoz a tejszínt megmelegítjük, az étcsokoládé darabokat kevergetve felolvasztjuk benne, és a tortát bevonjuk.

A díszítésnél a csoki tortához illően ezúttal barna ételfestékkel festettem inda motívumokat - melyeket előzetesen felrajzoltam - a marcipánra. Kis kék virágokkal élénkítettem fel a barna-fehér dekorációt.

A képekért köszönet illeti Szénási Sanyot.

Én kis kertem sakk torta

Szerény véleményem szerint a sakk szelet az egyik legfinomabb krém mentes sütemény a világon! Nem vagyok ám egyedül ezzel, tudom jól, hogy kedves Sógornőm is hasonlóan vélekedik. Éppen ezért választottam születésnapjára a sakk szelet tortásított formáját. Semmiben sem tértem el a hagyományos recepttől - természetesen attól eltekintve, hogy ezúttal nem tepsiben, hanem torta formában sütöttem meg a lapokat.

A sakk szelet elkészítéséhez (avagy torta formában való megsütéséhez) a következő alapanyagokra lesz szükségünk:

Sárga tészta

• 16 dkg margarin
• 16 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom reszelt héja
• 3 tojás
• 12 dkg liszt
• késhegynyi sütőpor

Barna tészta

• 16 dkg margarin
• 16 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 3 tojás
• 10 dkg liszt
• 2 dkg kakaópor
• késhegynyi sütőpor

A bevonáshoz

• 150g étcsokoládé
• 150ml tejszín

A sárga tésztához a margarint a kétfajta cukorral és a citromhéjjal jól kikeverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojássárgájákat. A liszt-sütőpor keveréket átszitáljuk, majd a masszához keverjük. A fehérjéket külön kemény habbá verjük és óvatos mozdulatokkal keverjük bele az elkészült margarinos-lisztes sütemény tésztába. 

A barna tésztánál is hasonlóan kell eljárni, ugyebár itt nem kell reszelt citromhéjat használnunk, ellenben a liszthez nem csupán a sütőport, hanem a kakaóport is hozzá kell keverjük és együtt is szitáljuk át őket.

Az én sütőmben - ami nélkülözi a légkeverést - 12 perc alatt sül meg szépen a sütemény, méghozzá 180 fokon. Nagy híve vagyok a tűpróbának, hiszen minden sütő máshogy süt, így most is azt ajánlom, a 12 percet csak egyfajta iránymutatóként kezelje mindenki és nyugodtan szurkáljon.  

Ezúttal nem részletezném, milyen módon készül el a sakk szelet, hiszen az én területem a "tortáskodás".

Mindkét színű lapból kettőt sütöttem, 28cm-es tortaformában. Aki van olyan elvetemült és lemérte már a 28-as (avagy bármilyen méretű) tortaformáját, rájöhetett, hogy valójában a 28cm a karima legszélével értendő, tehát sosem fogunk egy 28cm-es tortát kapni, ha 28cm-es formában sütünk. Ezért lemértem az első elkészült kör lapnak az átmérőjét, osztottam kettővel, így megkaptam a sugarát. És lám-lám, milyen furcsa szituációkban köszön elő a matek óra tananyaga! :-) No de vissza a sugárhoz. Ezt elosztottam hárommal, ezzel be is fejeztem az osztogatósdit. Ekkor azonban előkerült a körzőm is. Az utolsó, hárommal való osztásnál kapott sugárral rajzoltam egy kört. Majd még egyet, de ekkor már az előbbi sugár kétszeresével. Mind a két papír kört kivágtam (érdemes ezeket eltenni későbbi sakk torta készítéséhez), és az elkészült sablonok segítségével felvágtam mind a négy sütemény lapot. 

Ha mindenki jól végezte a dolgát, akkor ennél a fázisnál 2 darab sárga és 2 darab barna színű kis köre van, és van 8 darab körgyűrűje is, 4 kisebb és 4 nagyobb. Kezdődhet hát az összerakás.

Jelen tortánál az alsó szint közepének a barna kört választottam, köré pedig egy kisebb sárga körgyűrűt raktam, kívülre került egy nagy barna. Jó vastagon bekentem barack lekvárral. A barna középre egy sárga körnek kell kerülnie, köré kerül az egyik kisebb barna gyűrű, végül egy nagy sárga. Innentől pedig már csak ismételni tudnám önmagam az instrukciók tekintetében, amit nem teszek, inkább megkérek mindenkit, folytassa tovább a bekezdés elejétől. Ugye nem is olyan bonyolult? És azoknak, akik hajlandóak voltak végigolvasni az instrukcióimat, elárulom azt is, hogy létezik egy még egyszerűbb módszer is. Kapható ugyanis különféle üzletekben, webáruházakban sakk torta készítő forma is. Én az ár-érték arányt nem találtam meggyőzőnek, így maradok a szabdalós módszer mellett.

A tortát csoki a megmelegített tejszínben feloldott étcsokoládéval vonjuk be. A virágos kert földjét én a Hanga Kockásfülű nyúl tortájából megmaradt és lefagyasztott kakaós lapból morzsoltam össze, jól beleragadt az alatta lévő csoki ganache-ba. A kerítést pedig babapiskótából faragtam formára.

Eperke

A napokban úgy vettem észre, Hangának torta elvonási tünetei kezdtek el megjelenni. El is hiszem, lassan két hét is eltelt az utolsó tortaevés óta. Egyre többször hangoztatta, hogy a torta mennyire finom és szereti, tehát úgy határoztam, sütök neki egy gyors tortát ma. Legalább kipróbálhattam az új tortadíszítő készletemet egy általam eddig még nem használt technikával.

Régóta szemezek már a tejszínes képalkotással, de a cirka 1.5 év alatt elkészített tortáim közül eddig csak egyszer kértek tőlem kifejezetten marcipán mentes tortát - már ami a burkolását illeti. Így hát a mai napon minden nyomástól mentesen nekiveselkedhettem ennek a díszítési módnak is. Mivel időhiányban szenvedtem - hiszen a piskóta elkészítésétől eltekintve a gyerekek alvásidejében akartam elkészíteni a díszítést -, nem kutakodtam ezúttal a neten, ki hogyan oldja meg ezt a fajta képalkotást, mentem a magam feje után.

Hangának van egy kedvenc Eperkés pólója, találtam is egy ugyanolyan, kis szerkesztéssel nyomtathatóvá alakítható képet, ennek a segítségével díszítettem ki a tortát. Azt hittem, ördöngösebb lesz, ennek ellenére elég gyorsan és zökkenőmentesen elkészültem a dekorációval. Mivel kicsi fiam, Zente már az ébredezés jeleit hallatta a szobájából, nem vállaltam be az oldal díszítését, pedig eredeti elképzelésem szerint a színezett habokkal akartam csíkossá varázsolni a torta oldalát. Ehelyett gyorsan körbe manduláztam és tettem is be a hűtőbe.

Hanga felismerte a képen Eperkét, ezek szerint akkorát nem tévedhettem.

Ezúttal egyszerű piskótalapok közé vaníliás rumos-mazsolás krém került, hogy ebben is az egyszerűséget és gyorsaságot kövessem. Ahhoz képest, hogy magamban nem értékeltem valami nagyra a krémet, hiszen semmi nemű rafinériát nem követtem el a készítése folyamán, olyan sikere lett a tortának, hogy a család nem fogyókúrázó tagjai kétszer kértek maguknak. Sőt mi több, még a gyerekek is megették minden részét, ami igen ritka jelenség felénk. Hovatovább, kisebbik Keresztfiam kijelentette, ilyen finom tortát még sohasem evett, nyugodtan készíthetem ilyenre a szülinapi tortáját is. No persze Eperke mentesen. :-)

Kockásfülű kétszer

Hangának tavaly októberben ünnepeltük az első szülinapját. Már legalább egy hónappal a nagy esemény előtt tervezgetésbe kezdtem, sok-sok ötletem volt, szinte már sajnáltam, hogy csak egy tortát kell elkészítsek.

Hanga legkedveltebb alvós pajtását Kockásfülű Nyúl személye teszi ki - olyannyira szereti, hogy már kettő van nálunk forgalomban a Nyúlból, biztos ami biztos -, ezért esett a végső választásom egy ilyen alakú tortára. Teli találat volt, Hangának legalábbis nagyon elnyerte a tetszését a Twilight torta krémével készített Nyuszi Pajtás.

Azonban nem Hanga volt az egyedüli a szülinapon, akit megragadott ez a forma torta. Decemberben érkezett a kérés felém Hanga egyik Nagybátyjától, hogy a Lánya a fülét rágja egy olyan Kockásfülű torta miatt, amilyen Hangának is volt. Ezúttal viszont nem volt szükség nagy tortára, hiszen a Kislány szülinapi gyerekzsúrjára készítettem, ahol hatan voltak jelen, no meg persze a torkos Apuka, aki elárulta, nem fogja bánni, ha marad neki is egy-két szelet a csokis nyuszi tortából. A szeletszámbeli különbség miatt úgy láttam jónak, ha a Nyuszi fülét csupán a tortabevonó teszi ki.

Komoly nehézséget jelentett a torta épségben tartása, Hanga ugyanis magának követelte, de végül épen megérkezett az Ünnepelt örömére a gyerekzsúrba.

Torta egy Twilight rajongónak

Egy hónapnyi szünet után igazán hiányzott már a "tortáskodás", de szerencsére augusztus sem maradhat szülinap nélkül. Nővérem Legnagyobbika ünnepli augusztus elején a születésnapját.

Nem volt nehéz ötletet találni a témára, hiszen az akkor 14 éves Leányzó bármely könyv bármely oldalán, akár 2 méteres távolságból is azonnal kiszúrta az "alkonyat" szót, lett légyen az az Egri csillagok vagy Harry Potter. :-)

Ugyan a témát könnyen megtaláltam, viszont hogy miként tegyek az ünnepelt elé egy Twilight tortát, már fejtörést okozott. Gondolkodtam a könyvekben, hiszen könyv tortát már készítettem, de valahogy nem találtam igazinak az ötletet. Sok-sok gondolkodás és netes böngészés után döntöttem a sakk tábla alap mellett, melyhez természetesen egy négyzet alapú tortára volt szükségem. Erre az alapra kerültek rá a könyvek motívumai: az alma, a hervadó virág és a két sakkfigura. A szalag felől úgy döntöttem, eltekintek az ehető feltételtől és igazi szalaggal kötöm körbe az elkészült tortát.

Ennél a tortánál használtam először cukrászati tortabevonót. Férjem egyik cukrász ismerőse bevezetett egy cukrászati nagykerbe, azóta innen veszem meg készen a bevonót, véget ért a ragacsos munka. :-)

 A torta ezúttal az Ünnepelt kívánságára kinder-bueno ízesítéssel készült el. Ez egy igazi ízkavalkád: mogyorós kevert lapok között - amiket még forrón lekenünk mogyorókrémmel - vaníliás és csokoládés krém található, a két krémet keksz lapokkal választjuk el. Az eredeti recept szerint egyszerű kekszet kell használni, de én az utóbbi időben töltött kekszet szeretek beletenni ezekbe a tortákba.

Vakondtúrás

Nyáron egymást érik családomban a születésnapok. Miután a Keresztfiamnak én készítettem el a tortáját, a Keresztlányom sem maradhatott ki a sorból. Feltettem a kérdést Nővéremnek, milyen formának, figurának örülne a Legkisebbike. Ő vetette fel nekem, hogy nagyon szereti mostanában a Kislány a vakondos dolgokat. Egy vakondtúrást ötöltem ki a számára, mégpedig olyat, ahol a túrás a zöld fűből emelkedik ki.

Az alap egy egyszerű, 28 centis kerek torta lett, amit zöld pillecukor fondanttal vontam be. Kicsit visszariadtam attól, hogy zöldre kellett színezni, ugyanis először találkoztam azzal a nehézséggel, hogy bármerre is jártam, képtelen voltam fehér pillecukrot beszerezni. Maradt hát a színes változat, szerencsére jól működött a színezés így is és elértem a kívánt zöld színt.

A zöld alapra egy kis, 18 centis kerek torta került rá, természetesen nem kellett semmiféle bevonóval ellátni, ez a klasszikus vakondtúrás torta: 1 centis peremet hagytam, a torta közepét viszont kivájtam, hogy a mélyedésbe kerülhessen a krém, a morzsalékkal pedig kialakítottam a vakondtúrást. Ebből a vakondtúrásból bukkant elő a kis vakondom egy lapáttal a kezében.

A torta ezúttal mascarpones-fehércsokis krémet kapott mindkét szinten, és ahogy kell az eredeti recept szerint - amit én nem követtem teljesen, helyette a fantáziámra bíztam a dolgot - került a krém alá banánkarika is.

Kukacos könyv torta

Keresztfiam születésnapjára készült ez a kukacos könyv formájú csokoládé torta. Sógornőm talált rá ehhez hasonló tortára az interneten és feltette a kérdést, meg tudnám-e csinálni az akkor 7 éves Keresztfiam számára. Örültem a felkérésnek és rögtön rávágtam, hogy természetesen igen.

Újra fondant gyártásba fogtam, pillecukor-olvasztás, kavargatás, gyúrás jó sok porcukorral. Ha ilyennel próbálkozunk, készüljünk fel rá, hogy a pillecukor igencsak ragacsossá válik.

Miután az elkészült fondant lehűlt és pihent egy kis ideig a hűtőben, következett a színezése, folyékony állagú színezővel. Mostanában már nem szívesen használok folyékony ételfestéket, de akkoriban még csak azzal rendelkeztem. A fekete színt pedig széntabletta összetörésével és a fondanthoz gyúrásával értem el. A felirat tojásfehérje írókával készült el.

Minden a keresztelővel kezdődött

Hanga lányom a hetedik hónapjához közeledett, időszerűnek találtuk hát a megkeresztelését. Elkezdtünk szervezkedni, meg kellett találni a megfelelő ruhát, össze kellett állítani a keresztelői ebéd menüjét és természetesen felmerült a torta kérdése is.

Kiskamasz korom óta a sütés a hobbim, nem most először jutott eszembe, hogy akár én is elkészíthetnék egy szép, ünnepi tortát. Az eljegyzésünkre egy neves cukrászdából rendeltük meg a tortánkat, szép és drága volt, nagy reményeket fűztünk hozzá. Aztán a nagy reményekhez nagy csalódás párosult, ezért az esküvőnk előtt már komolyan eljátszottam a gondolattal, én is meg tudnám csinálni az esküvői tortánkat. Amikor szembesültem egy 100-120 szeletes esküvői torta áraival, még inkább eljátszottam a gondolattal: elkészítem én a tortát. De a hozzátartozók ráébresztettek, a menyasszonyi elfoglaltságok közé nem férne bele a nagy nap hetén még egy hatalmas torta elkészítése is. Beláttam hát, hogy igazuk van. Viszont az eljegyzési tortában való csalódás után más helyről rendeltük meg a tortánkat. Végre teljesült a kívánalmam: szép és finom tortánk volt.

Az esküvőnk után - ami óta már 3 év is eltelt - az első komoly családi összejövetel Hanga keresztelője volt 2011 májusában. Ezúttal semmi sem tántoríthatott el, hogy én készítsem el a tortáját. Bújtam az internetet, mit és hol szerezzek be, milyen trükkjei is vannak egy emeletes torta elkészítésének. Ugyanis körülbelül 40 főre számítottunk, én pedig biztosra szerettem volna menni, ezért kellett emeletes tortát készíteni.

Sok nézelődés után arra jutottam, kipróbálom a pillecukor fondant tortabevonó készítését. Az első három tortám ilyen pillecukor fondant bevonattal készült el. Tulajdonképpen ha az ember lánya szeret kísérletezni, akkor egy idő után szuper állagú fondantot tud elkészíteni, ráadásul még finom is.

A torta fekete erdő ízesítéssel készült, tapasztalatom szerint ezt mindenki szeretni szokta.