Szülinapi ajándéknak készült ez a tortám. Régóta szemezgetek a népi motívumokkal, a magyar népmesék madárkája után szerettem volna virágmotívumos tortát készíteni, kapóra jött Sógornőm szülinapja.
Időszűkében ezúttal tejszínhabos felszínre kerültek fel a virágok, amiből levontam a következtetést: soha többet ilyet! Nagyon nehéz volt rátenni a díszítő elemeket úgy a tortára, hogy a tejszínhab ne sérülj. Minél jobban összpontosítottam, annál jobban potyogott ki a kezemből a marcipán és én annál idegesebb lettem. Talán az sem segített, hogy félideig Fiammal a hátamon sütöttem, másik félidőben a Lánykám lógott az egyik karomból. Nem mintha a bizonyítványomat szeretném magyarázni, de ezúttal sajnos nem éreztem még apró szikráját sem a megelégedettségnek, amikor készen lett a torta.
5 tojásból piskótát sütöttem, középre pedig a madártejes torta lapja került, megszórva szeletelt mandulával. Főzött krémet készítettem, amibe jó sok kókuszreszeléket kevertem. Ha kinézetre nem is voltam vele megelégedve, az ízvilága kárpótolt egy kicsikét.
Képekkel most is - mint mindig - hadilábon állok, kapok is érte reklamációt, persze az építő jellegűből. :-) Valahogy sohasem sikerül kellő időt szakítsak arra, hogy igazán jó képeket kattintsak el. Vagy attól kell tartsak, hogy Hanga lányom - aki mint minden 2 éves, egy igazi szemfényvesztő - egy pillanatnyi elfordulás alatt könyékig belemászik a tortába, vagy már vinni kell a tortát az ünnepi asztalra. Ezúttal készült a tortaszeletről is kép, de hogy most is legyen egy kis zökkenő a történetben, még nem kaptam meg ezen képeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése