Sacher torta, ezúttal házassági évfordulóra

Zenti keresztelőjének napja duplán Nagy Napnak számított, ugyanis egészen pontosan 40 évvel korábban a Nagyszülei - az én Szüleim - mondták ki a holtomiglan-holtodiglant egymásnak. Kapva kaptam a lehetőségen, ha már úgyis egybe gyűlik a családunk, meglepem Őket egy tortával. Nem igazán szeretek ismételni ízeket (és formákat), főleg nem ilyen kis időn belül, de a Sacher torta nagyon nagy előnye, hogy egy-két nappal hamarabb is el lehet készíteni, mint hogy szükség volna rá. Egyszóval kényszerűség szülte a Sachert ezen alkalomra, persze senki sem panaszkodott, elvégre egy olyan tortáról van szó, amibe 3 tábla jó minőségű étcsokoládé kerül bele! Az általam használt recept megtalálható itt.

 A formavilág napokig alakult és formálódott a fejemben. Az első elképzelésem abszolút nem ilyen volt, szerettem volna ezúttal írókát is használni. Először azonban csak annyiban voltam biztos, hogy piros-fehér színű szív tortát szeretnék. A pirostól kicsit - na jó, nem is kicsit - féltem, ugyanis sokat olvastam már arról, milyen nehéz házilag színezni marcipánt, tortabevonót pirosra. Egy röpke pillanatra még el is gondolkodtam a cukrászati nagykerben járva, hogy ezúttal inkább benevezek a gyári piros marcipánra, de az árakat elnézegetve hamar letettem a könnyebben járható útról. Wilton ételfesték pasztával szoktam színezni, kevés kell belőle és nem áztatja el a bevonót.

Végül nem is bizonyult annyira nagyon ördöngös dolognak a kívánt szín elérése. Tulajdonképpen kiderült számomra, hogy csupán annyi a "titok", hogy nagyon sok pasztát kíván meg a művelet. És bár az imént azt írtam, nem áztatja el a bevonókat a paszta, máris rácáfolok saját magamra. Vagyis inkább helyesbítek. A fekete és piros színt a legnehezebb elérni, ezek tényleg nagy mennyiségű festéket követelnek meg. Ebben az esetben viszont óhatatlanul változik a tortabevonónk állaga. Ezt pedig keményítő por hozzáadásával tudjuk megakadályozni. Normál esetben én porcukron szeretek nyújtani, és annak segítségével keverem be a kívánt színű bevonatot, most viszont keményítőhöz nyúltam. Addig adtam a tortabevonó masszámhoz a keményítőt, míg meg nem közelítette az eredeti állagát. És így már lehetett is nyújtani és bevonni vele a csokitortát.

Hiába jelent meg szebbnél szebb kinézetű torta a lelki szemeim előtt, az Élet újra közbeszólt. Mindkét Gyerkőc lebetegedett a keresztelő előtt. Most visszatekintve szinte csodával határos, hogy sikerült mindent flottul kiviteleznünk és még a két torta is elkészült. Persze ára volt a dolognak: le kellett egyszerűsítenem a házassági évfordulós tortát, ahogy a kép is mutatja, végül a Szüleim keresztnevének kezdőbetűi kerültek fel a tortára díszítés gyanánt. De talán nem is volt annyira nagy baklövés ez a minimalista stílus.