"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a család legkisebb kisfia, akit a szülei Zentének neveztek el. Zente egy szép szeptemberi vasárnap reggel felöltötte legszebb, hímzett ingecskéjét és a hozzá illő sötétkék mellénykéjét, majd családjával együtt elment a templomba, hogy felvegye a keresztséget. Zente anyukája ugyan hamuba sült pogácsát nem sütött, de a keresztelői tortát ezúttal is nagy gonddal készítette el."
Ezt a tortát már bő egy éve megálmodtam, egyike volt a Hanga szülinapjára kigondolt torták közül, de akkor a már bemutatott kockásfülű nyúlra esett a választásom. Természetesen Hangának az eredeti színvilággal készült volna, de ezúttal úgy éreztem, mivel a Fiamnak és nem a Lányomnak készítem el a tortát, a sötétkék lesz a nyerő szín. Az pedig már csak egy plusz indok, hogy a mesében megjelenő mellényke is sötétkék. Ugyanakkor már nem emlékszem, hogy Zentét öltöztettem-e a tortához, vagy a torta színét igazítottam-e Zenti öltözékéhez. Egy biztos: jól mutatott a sötétkék madárka a tortán.
Vékony hegyű ecsettel és zselés ételfestékkel festettem fel a motívumot a tortabevonóra. Ezúttal sem marcipánnal dolgoztam, hanem a jól bevált marcipán ízű K2 cukrászati tortaburkolóval.
És ha már madárka van rajta, bújjon meg benne is! Madártej ízű lett a torta. Még egy tortámmal sem arattam ekkora sikert ilyen nagy családi összejövetelen, a hangyáknak sem jutott a morzsájából.
Legvégül szerepeljen itt egy kép is az én kis népmesém főhőséről és tortájáról! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése